Illatos virágszálak

A parfüm valódi illatfegyver, vakítóan villogó, mégis láthatatlan jelzőtábla, ordító kommunikációs eszköz. Bánjatok vele óvatosan, a kevesebb mindig több. Az illatok hihetetlen erővel indítják be az agyat, az agy pedig azonnal bekapcsolja az adott szervrendszereket, hogy válaszreakciót adjanak. Amikor ügyesen választotok parfümöt, az a megfelelő szerveket fogja aktivizálni a fiúkban. Az illatokban mégis talán az a legérdekesebb, hogy a lélekre is hatnak. Vagy inkább valamiféle agykéreg alatti, ősi központra. Egy ismerős parfüm fejjegyét megszimatolva egész képek vetülnek ki bennem. Ha egy régi lány használta korábban, beugrik a mosolya, a ruhája, a bőre érintése és puhasága, meg a komplett prágai hétvége, a csatangolással az Aranyművesek utcájában és röhögéssel a Károly-hídon. De nemcsak képek érkeznek ilyenkor, hanem érzések, élethelyzetek, egy régebbi időszak összes ingere és zamata is megrohamoz. Ugyanakkor vannak olyan lányok (nem sokan), akikkel nem tervezem, hogy ebben az életben valaha is találkozni akarok. Ha megérzem az ő, régen használt parfümjüket, hiába kedves és helyes, akivel éppen beszélgetek, képtelen vagyok ránézni, hamar elbúcsúzom, és belegabalyodom valami rossz hangulatba. Mintha egyetlen illat önmagában képes lenne gyomorszájon ütni. Aki gyanútlanul reggel magára fújta, nem is tudja, hogy éppen szellőztetnem kell miatta. Marcel Proust regényhősének az ízektől indult be a fantáziája, Patrick Süskindének pedig az illatoktól. Leginkább pedig a fiatal lányok illatától. Miután tizenévesen elolvastam a Parfüm című regényt, sokkal nyitottabb orral kezdtem szaladgálni a világban. És próbáltam én is megfigyelni az apró külömbségeket. A nők illatát. Nem a parfümjüket, hanem azt a komponenst, ami a hajból, a bőrből párállik, alig észrevehetően. Ami, ha egy kicsit nem figyelünk oda, el sem jut a tudatunkig. Annyira finom és annyira ravaszul összetett, annyira át van itatva feromonokkal, hogy csak a hatást érezhetjük. Vonzásokért és választásokért felel. A vágyért. Hiába dögös valaki, lehethogy totál hidegen hagy. Míg egy másik, hiába nem az esetünk, mégis úgy érezzük, hogy abban a szent pillanatban belezúgtunk, ahogy megláttuk. Pedig - csak megszagoltuk. Találkoztam egyszer egy helyes lánnyal. Adta a jeleket kézzel-lábbal, nagyon tetszett is, mégsem tudtam továbblépni. Nem értettem, miért. Aztán közel hajolt, és megéreztem az ő saját illatát. Nem volt kellemetlen és bántó, de valahogyan a kórházak szagát idézte fel bennem. Ekkor értettem meg, hogyan is működik a feromonos kommunikáció. Később találkoztam virágillatú lányokkal. Liliom, szegfű, rózsa - eddig jutottam botanikai barangolásaimban. Nem volt rossz. Aztán egyszer nagyon meglepődtem. Benzines-olajos aromákat éreztem, tűzköves-kovaföldes jelleggel. Sose hittem volna, de úgy hatott rám, akár egy vesélyes gyúelegy, egy robbanásra kész illatbomba. Mégis, ha most kérdeztek, már az enyhe kávé és vanília keverékére esküszöm. Parfümválasztásnál tehát nemcsak az a fontos, hogy önmagában kellemes és vonzó legyen, hanem az is, hogyan kapcsolódik egybe a test által kibocsátott illatjegyekkel. Jó esetben harmonikusan válnak eggyé és erősítik egymás hatását. Rossz esetben kioltja egyik a másikat, a legkellemetlenebb forgatókönyv szerint viszont olyan, vegyület keletkezik, amelyben az elemek a legdurvábbat hozzák ki a másikból. Olyan ez, mint a párkapcsolat. Működés közben derül ki a lényeg...